A kisugárzást nem tudod megvenni a drága ruháid mellé.
A karma törvénye:
Mindenki visszakapja egyszer, amit mások ellen tesz.
Annyira nehéz rajtad kiigazodni. De az is lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgokat…
(via fuckin-feelings)
Egy okot sem látok miért kéne ezt folytatnom.
Sírni szeretnék és kiadni minden fájdalmam,de nem megy.
Belülről mar szét
Lehet, hogy soha nem fogok boldogságra lelni
De már saját magamnak sem akarok megfelelni
Saját magam démonja vagyok.
A gondolataim szétesnek és sírva loholok
Egy olyan nap után ahol nem az ördög vár rám
És nem sírva fektetem álmaim a pokol ablaka alá.
Ez még nem is olyan rossz, kibirható
Mint az éjjeli alvatlanság ,kicsit zavart adó
de Kibírom , kissé szenvedek ,talán egyszer jobban leszek
Vagy nem
Ez inkább valószínű ,de ha azt mondanám nincs esély ,nem maradna más csak szellemként járni valami elhagyatott hegytetőt
Habár most is azt teszem,pont annyira vesznek észre az emberek
Magasban lebeg a lelkem ,de a testem akaratlanúl visszahúz
Kibaszott mágnes
Ezzel csak magamat csapom be
Egyszerűbb lenne elmenni innen,de nem teszem
Próbálom nem feladni ,de az élet akkora egy közhely,mint amikor azt mondja valaki ,hogy “szeretlek”
Talán ha eltűnnék valaki rájönne,hogy ,mint emberek elbuktak?
Ők is,de leginkább én
Mert nem bírtam tovább elviselni a kínt
A nyomort amiben minden nap élek
Olyan monoton most minden
Igazából nem csak most,úgy mindig
De most érzem azt,hogy a szervezetem is kezd leépülni
A szorongasom 180°os fordulata meglepett
Pont ,mint amikor valaki azt mondja “de én itt leszek”
Nem olyan vagyok,mint régen
Pontosabban
Pont olyan vagyok,mint régen csak kaptam hozzá egy plusz löketet,mert már nem csak a lelkem megy tönkre hanem a testem
Ha egyszer meghalnék hívjatok fel
Üzenjétek meg mennyire szerettek
Én pedig majd a túloldalon nevetek,
Mert az ember is csak akkor hiányzik ha már nincs veletek
Kicsordult könnycseppek gondolkozás közben…